Könyvkritika #4 Becca Fitzpatrick - Crescendo (Csitt, csitt 2.)

                   Sziasztok! 10 nap után sikerült végre elolvasnom a Csitt, csitt második
                                                      részét, a Crescendot. 

 " Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.  
 
Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben? "




Igazából az első 80 oldal után azt mondtam, hogy én ebbe a könyvbe csalódni fogok.
Majdnem ott voltam, hogy abbahagyom, de nagy nehezen sikerült folytatnom. Kb. a 200. oldaltól kezdtem teljesen élvezni, mivel akkor kezdtek úgy igazán beindulni az események.
Sokkal izgalmasabb volt, mint az első rész, de nekem akkor is az a kedvenc.
Ez a borító viszont jobban tetszik, mint az előzőé.
A vége felé már nagyon izgultam, meg akartam tudni minnél előbb az igazat. És meg is tudtam. Hát, nem gondoltam volna, vagyis a legvége felé már igen, de előtte eszembe se jutott, hogy ez történhetett a múltban.
Nézzük a szereplőket..
Nora és Folt. A fele arról szólt, hogy összevesztek. Mivel van szájuk, megbeszélhették volna. De nem tették. Ezért volt idegesítő az első fele. Nora dühös Foltra, Foltnak pedig esze ágában sincs magmagyarázni a helyzetet, hagyja, hogy Nora kétségek közt vergődjön, és látszólag nem is érdekli semmi. És ezért volt jó a másik fele.
Scott. Hát, őt nem bírtam, azután megutáltam, most pedig nem tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatban. Meg hát, nem is akarok spoilerezni.
Vee ebben a részben sokkal szimpatikusabb volt, mint az elsőben. Mert ott idegesítő volt, itt pedig tűrhető.
A könyv vége pedig borzalmas. Hogy lehet így befejezni egy könyvet? Ilyenkor örülök, hogy megvan a harmadik rész.


"  – És mi most hogy állunk?
– Szorosan egymás mellett. "