2015. szeptember 2., szerda

Könyvkritika #5 - Silence - Vihar előtt (Csitt, csitt 3.)

                       Sziasztok! Ma suliban eldöntöttem, hogy délután befejezem ezt
                 a könyvet, és sikerült. Mielőtt belekezdenék, el szeretném mondani, hogy 
              ezentúl kicsit kevesebb könyvkritika lesz, mivel a kötelezőkkel nagyon elvagyok                    maradva, és az Egri csillagokra már csak négy hetem maradt. Szóval, 
                                      csak ennyit szerettem volna elmondani.
                                                                                                                Ölel, Kyra N. 

" HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?
Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.
És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét. "


Szóval. Imádtam.Tele volt izgalmakkal, talán még az elsőnél is jobb volt.
Bevallom, mikor elkezdtem, kicsit féltem, mivel teljesen a nulláról indul, de nem csalódtam benne.  
Szomorú vagyok, mert még maradt egy rész. Amit nem tudok most elolvasni, hála a kötelezőknek. Nah, mindegy, majdcsak megoldom, talán még a 4. rész fog ösztönözni arra, hogy minnél előbb elolvassom és belekezdhessek a 4. részbe.
Tudom, hogy elég sokan kifogásolják Norát, de szerintem ebben a részben sokat fejlődött. Éretebb és határozottabb lett, ki állt önmagáért és a családjáért. Én ebben a részben imádtam őt a legjobban.
Folt. Lehet őt nem szeretni? Ő egy imádnivaló álompasi. Főleg ebben a részben. Szóval, ő maradt a kedvenc szereplő.
Scott itt nekem kezd újra gyanús lenne. Pedig szimpatikus volt, csak nem bízok benne.

" – Hmmm!
– Hmm? – (…) – Mi az, hogy hmmm? Tudsz egyáltalán ötszavasnál hosszabb mondatokat is? Ez a morgolódás, meg elharapott félszavak, ez egyszerűen… primitív.
Csak még szélesebben mosolygott.
– Primitív.
– Lehetetlen alak vagy. "

" – Angyalom – felelte halkan, és két tenyere közé fogta az arcomat –, azt hiszem, nem fogod fel, milyen messzire elmennék azért, hogy magam mellett tartsalak. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése