Könyvkritika #2 James Dashner - Az útvesztő

                   Sziasztok, megérkeztem a 2. könyvkritikámmal!

" Izgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.
Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás! "

Az egész könyv iszonyat izgalmas, tele kérdésekkel, hiszen a főhős nem emlékszik semmire az életéből, csak azt tudja, hogy itt van ezen a fura helyen, ahol együtt kell dolgoznia mindenkinek, hogy túléljék a halálos útvesztőt.
Minden egyes mondatát imádtam, egyszerűen nagyon jó.
Régebben megnéztem a filmet, és kedvencem lett, de nem akartam elkezdeni a könyvet, mert akkor még nem mentek nekem a fantasyk, egyszerűen, nem tudtam őket elolvasni, bármennyire akartam is. De mindegy, szóval most rámjött valami, hogy fantasykat akarok olvasni. Nem tudom, miért pont ezzel a könyvvel kezdtem, de jó döntés volt.
A könyv sokkal jobb volt, mint a film. Jobban át tudtam élni az egészet.
Annó a filmnél nekem Minho volt a kedvencem, de most jött ez a Dylan mániám, szóval, ők voltak a kedvenceim.
Most meg úgy vagyok vele, hogy Thomast, Minhot és Newtot ugyanúgy imádom és nem tudom megmondani ki közülük a kedvencem.
Tudtam mi lesz a vége a mi kis mini hősünkkel, és emiatt nagyon féltem, szörnyű volt.
Thomas és Teresa (megjegyezném, hogy egy idő után elkezdtem Tercsának olvasni, és ez eléggé idegesített) páros is egy rejtély, kíváncsi vagyok a folytatásra, habár gondolom, hogy összejönnek.
 Fura volt, hogy egyáltalán nem szerepelt benne káromkodás, helyett a "plotty" és a "bökött" szavak voltak használva. Ez tetszett.
És azt is nagyon imádtam, mikor Newt Tommy-nak nevezte Thomast..
Nem hiszem, hogy elolvasom a második részt most, valószínű, hogy ha majd kijön a film, azt nézem meg először.. habár, ki tudja.. azt se hittem, hogy elolvasom ezt :) *--*


" Soha ne bánd, hogy sírsz, soha. "
" Célozz magasra és üss övön alul. "
" – Ha nem félsz – mondta Alby –, akkor nem vagy ember. "
" – Miért keltettél fel?
– Mi az, nem szeretsz az én hangomra ébredni?
– Nem kimondottan. "
" – Rendben, engedd ki ezt a hülye lányt.
– Nem vagyok hülye! – kiáltotta Teresa. A hangját majdnem teljesen elnyomták a vastag falak. – És idebenn minden szavatokat hallom, ti kretének!
Newt szeme elkerekedett.
– Tommy, igazán kedves kislányt sikerült összeszedned. "